A világunk , ahogy ma ismerjük
Társadalmunk komoly kihívásokkal néz szembe. Azonban, sokak hitével szemben, összességében jobban állunk, mint valaha. Kevesebb a szegénység, jobb az oktatás, magasabb a jólét – olyan helyzet áll fenn, amely korábban soha.
Mindez a globális kereskedelem eredménye. Az ipari fejlődés és a globális kereskedelem eredményeként a fejlődő országokban ma már jelentős gyártó- és termelőipar található. Ezek az iparágak munkahelyeket teremtenek és finanszírozzák a helyi fejlesztéseket. Továbbá, a technológiai fejlődés lehetővé tette számunkra, hogy jelentősen növeljük a kereskedelem hatékonyságát. Míg a 20. század elején egy átlagos autó ~30 litert fogyasztott 100 km-en, ma ennek kevesebb mint egyharmadát fogyasztja. A nagy számítógépek, amelyek korábban rengeteg energiát fogyasztottak, ma már az okostelefonjainkon működnek.
Vállalkozóként ezért hiszek az utunkban és a növekedésben. Büszke vagyok arra, hogy a világ sok részén már nem vívunk háborúkat, mert erős gazdasági kapcsolataink vannak. Továbbá, európaiként meg akarom védeni vezető gazdasági pozíciónkat és biztosítani a jólétet. Nem akarom kockáztatni, hogy Európa harmadik világbeli országgá váljon.
Elkötelezettség a felelősségvállalás iránt
Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk az általunk élvezett fejlődés negatív következményeiért is. Ez azt jelenti, hogy az eredeti Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás (CSR) megközelítést követjük: pénzt keresünk, hogy fenntartsuk magunkat, és ezt felhasználjuk fenntartható, környezetbarát üzleti gyakorlatok finanszírozására, valamint az emberekkel és a társadalommal való értékorientált bánásmódra.
Nekünk ez 1957 óta a vérünkben van. Különösen fontos számunkra, hogy felelősséget vállaljunk az emberekért és a társadalomért, amit számtalan projekt és kezdeményezés révén bizonyítottunk.
Azonban a környezetvédelem témájával kapcsolatos nézetek nagyban eltérnek, pedig ez olyan egyszerűnek tűnik:
- Kevesebb energiát kellene fogyasztanunk és fenntartható energiaforrásokat kellene használnunk.
- Kevesebb hulladékot kellene termelnünk és fenntartható újrahasznosítási folyamatokat kellene bevezetnünk.
- Be kell vonnunk az embereket ezekbe az erőfeszítésekbe, ahelyett, hogy kényszerítenénk őket.
Míg a hulladék és a körforgásosság témái többnyire egyértelműek, az egyik legvitatottabb téma ebben az összefüggésben az 'energia' vagy amit gyakran erre egyszerűsítenek: a szén-dioxid-kibocsátás.
Reális megközelítés az energia és a CO₂ terén
A Római Klub 1972-ben bejelentette, hogy kifogyunk a fosszilis erőforrásokból. Eddig ez nem így történt.
Hasonlóképpen, a Párizsi Egyezmény kimondta, hogy a globális felmelegedés nem haladhatja meg az 1,5 fokot az iparosodás előtti szinthez képest. Az ok egyszerű: a szén-dioxid-kibocsátás okozza a globális felmelegedést. 2016 áprilisában 196 ország írta alá a Párizsi Megállapodást, és vállalták, hogy hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.
A BERNER-nél van egy értékünk, amit b.real-nak hívunk – mindig legyünk őszinték. És mivel őszinte akarok lenni, ezért kritikusan meg kell kérdőjeleznem ezeket a célokat:
- Mit jelent az 1,5°C?
- Reális az 1,5°C-os cél elérése?
- Mikorra és hogyan tudod elérni, amit kitűztél?
b.real: CO₂-kibocsátás és az 1,5° célkitűzés
Kétségtelen, hogy a CO₂ okozza a globális felmelegedést, és szükség van a kibocsátások globális csökkentésére. Mindazonáltal őszinték akarunk lenni: egy McKinsey tanulmány kimutatja, hogy bár sikerült a történelmi trendet 2100-ra 5°C-ról ~3,5°C-ra csökkenteni, az 1,5°C elérése a jelenlegi ütemben irreális. A világ közössége nem képes vagy nem hajlandó meghozni a szükséges drasztikus intézkedéseket a CO₂ csökkentésére. Különösen a fejlődő országok nem képesek olyan mértékben csökkenteni a CO₂-kibocsátást, amennyire szükséges lenne.
Az 1,5 °C-os cél eléréséhez szélsőséges intézkedések szükségesek, és a Greenpeace szerint olyan intézkedésekre lenne szükség, mint például a világszerte prognosztizált belső égésű járművek eladásának felére csökkentése 2040-ig. Ha ilyen útra lépnénk, azzal a lépcsőzetes ipari leépülést kockáztatnánk, és veszélyeztetnénk azt a stabilitást, amelyet Európa nagy része élvez. Az olyan iparágak hanyatlása, mint például az építőipar, az autóipar és a mezőgazdaság, amelyek jelentős üvegházhatású gázkibocsátók, munkanélküliséget és csökkentett jólétet eredményezhet Európa szerte.
Ez nem az az út, amit követni szeretnénk. Hiszünk abban, hogy ambiciózus, ugyanakkor reális célokat tűzünk ki, és az embereket is magunkkal visszük ezen az úton. Továbbá hiszünk egy olyan jövőben, amelyet nem tiltások, hanem a technológia vezérelt átalakulás határoz meg. Be kell vallanunk, hogy a jelenlegi úton haladva megsértjük a Párizsi Egyezményben meghatározott 1,5°C-os küszöböt, és hogy a CO2-kibocsátás csökkentése mellett befektetéseket kell eszközölnünk az éghajlatváltozás következményeinek elleni védelembe, nemcsak világszerte, hanem itt Európában is.
Az átalakulás útja
Az átalakulás időbe telik, és mind az régi, mind az új technológiákat fel fogja használni. A fosszilis erőforrások továbbra is rendkívül fontosak a társadalmunk számára, és ez még hosszú ideig így marad. Nyitottnak kell maradnunk az új technológiák felé, és hajlandónak kell lennünk olyan technológiák használatára, amelyek nem tökéletesek, de gyorsan bevezethetők, például a hidrogén.
A CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló technológiák fejlesztése mellett ösztönöznünk kell és be kell ruháznunk olyan technológiákba is, amelyek a CO2-tároláson és -átalakításon dolgoznak.
Ahogy a társadalom részeként dolgozunk ezeken a csökkentési és elkerülési intézkedéseken, kísérnünk kell ezt a stratégiát azáltal, hogy befektetünk az éghajlatvédelmi projektekbe, amelyek csökkentik a CO2-kibocsátást máshol a világon, ezzel pedig hatással leszünk a globális CO2-lábnyomra. És elegendő pénz van a nyugati világban ahhoz, hogy ezt megtegyük.
Azzal, hogy fenyegetéseket és tiltásokat alkalmazunk arra vonatkozóan, hogy milyen autókat vezethetünk, vagy hogyan/hová utazhatunk, több embert veszítünk el a küldetésünkön, mint amennyit nyerünk. Ezért kell olyan utat kínálnunk, amelyen az emberek szívesen követnek minket, és ami motiválja őket. Ez mindig az én vállalkozói megközelítésem volt, és sikerünk alapja.
Egy reményteljes jövőkép - a növekedés és a kibocsátás szétválasztása.
A BERNER-nél az egyik vállalati értékünk a b.responsible. Ez az amiért állandó törekvésünk a felelősségvállalás. Felelősségvállalás a társadalomért. Felelősségvállalás a környezetért. De egyúttal felelősség az őszinteség mellett is. Felelősség a cselekvésre, még akkor is, ha nincs egyértelmű politikai vezetés. Mert ezt szeretnénk.
Bár sok tényező sötét képet fest egy fenntartható és zöld jövőről, van egy statisztika, amely más, pozitívabb képet fest, és reményt ad egy sikeres zöld gazdasághoz. Az adatok azt mutatják, hogy míg a gazdasági növekedés és a szén-dioxid kibocsátás korábban közvetlenül összefüggött, néhány ország esetében ez változik. Ezekben az országokban a gazdasági növekedés megvalósul, miközben a kibocsátások csökkennek, és bár még hosszú út áll előttünk, ez az az ösvény, amelyre érdemes figyelnünk.
Személy szerint úgy gondolom, hogy mindannyiunknak van lehetősége hozzájárulni egy társadalmilag és környezetileg fenntartható jövőhöz anélkül, hogy ártanánk a társadalom és a globális gazdaság eddig elért haladásának. Nálunk, a BERNER-nél, ez azt jelenti, hogy kritikusak vagyunk, és előretekintünk annak érdekében, hogy valós változást hozzunk létre, lépésről lépésre.