
A világunk ma
Modern társadalomként komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Sokak véleményével ellentétben, összességében jobban állunk, mint valaha. Kevesebb a szegénység, jobb az oktatás, nagyobb a jólét - ilyen helyzet még soha nem volt.
Mindez a globális kereskedelem eredménye. Az ipari fejlődés és a globális kereskedelem azt eredményezte, hogy a fejlődő országok ma már jelentős feldolgozó és termelő iparágaknak adnak otthont. Ezek az iparágak munkahelyeket teremtenek és a helyi fejlődést finanszírozzák. Ezenfelül a technológiai fejlesztések lehetővé tették számunkra, hogy jelentősen növeljük a kereskedelem hatékonyságát. Ha a 20. század elején egy átlagos autó 100 km-en ~30 liter üzemanyagot fogyasztott, akkor mondhatjuk, hogy ma ennek kevesebb, mint 1/3-át. A nagykapacitású számítógépeink, amelyek korábban mérhetetlen mennyiségű energiát fogyasztottak, ma már az okostelefonjainkon futnak.
Vállalkozóként ezért hiszek a mi utunkban, a növekedésben. Büszke vagyok arra, hogy a világ számos részén már nem vívunk háborúkat, mert erős gazdasági kapcsolataink vannak. Ezen túlmenően, mint európai ember, meg akarom védeni vezető gazdasági pozíciónkat és a biztos jólétet. Nem akarom megkockáztatni, hogy Európa egy harmadik világbeli országgá váljon.
A felelősségvállalás iránti elkötelezettség
Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk a számunkra előnyös fejlődés negatív következményeiért. Ez azt jelenti, hogy az eredeti felelősségvállalási megközelítést követve: Keress pénzt, hogy fenntartsd magad, használd fel azt fenntartható, környezetbarát üzleti gyakorlatok finanszírozására, valamint az emberekkel és a társadalommal való bánásmód értékorientált megközelítésére.
Nekünk ez 1957 óta a DNS-ünk része. Különösen a felelősségvállalás az emberekért és a társadalomért áll közel a szívünkhöz, és ezt a számtalan projekt és kezdeményezés révén bizonyítottuk be.
A környezetvédelemmel kapcsolatos nézetek azonban nagyon eltérőek, miközben olyan egyszerűnek tűnik:
- Kevesebb energiát kell fogyasztanunk, és fenntartható energiaforrásokat kell használnunk.
- Kevesebb hulladékot kell termelnünk, és fenntartható újrahasznosítási folyamatokat kell megvalósítanunk.
- Be kell vonnunk az embereket ezekbe az erőfeszítésekbe, ahelyett, hogy kényszerítenénk őket.
Míg az olyan témák, mint a hulladék és a körforgás többnyire egyértelműek, az egyik legvitatottabb téma ebben a kontextusban az "energia", illetve az, hogy mire is redukálják azt gyakran: CO -kibocsátás
Valós megközelítés az energia és a C02 tekintetében
A Római Klub 1972-ben bejelentette, hogy kifogyunk a fosszilis erőforrásokból. Ez eddig nem így történt.
Hasonlóképpen, a Párizsi Szerződés bejelentette, hogy a globális felmelegedés nem haladhatja meg az 1,5 fokot, az iparosodás előtti adatokhoz képest. Az ok egyszerű: A C02-kibocsátás a globális felmelegedést okozza. 2016 áprilisában 196 ország írta alá a Párizsi Megállapodást, és kötelezte el magát, hogy hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.
A BERNER-nél van egy b.real nevű értékünk - mindig őszintének lenni. És mivel őszinte akarok lenni, ezért kritikusan meg kell kérdőjeleznem ezeket a célokat:
- Mit jelent az 1,5°C?
- Reális az 1,5°C-os cél elérése?
- Mikorra mit és hogyan tudsz elérni?
b.real: CO2-kibocsátás és a 1,5°C-os célkitűzés
Kétségtelen, hogy a CO2 a globális felmelegedés motorja, és a kibocsátások globális csökkentésére van szükség. Mindazonáltal szeretnénk b.real: a McKinsey tanulmánya szerint, míg képesek voltunk arra, hogy a történelmi tendenciát 5°C-ról 2100-ra ~3,5°C-ra toljuk, a 1,5°C elérése a jelenlegi ütemben irreális. A világ közössége nem képes, vagy nem hajlandó meghozni a CO2-csökkentéshez szükséges drasztikus intézkedéseket. Különösen a fejlődő országok nem képesek a szükséges mértékben csökkenteni a CO2 kibocsátást.
A 1,5°C-os cél eléréséhez szélsőséges intézkedésekre van szükség. A Greenpeace szerint olyan intézkedésekre, mint például a a világ összes, 2040-ig tervezett, belső égésű gépjármű értékesítésének felének megszüntetése. Ha ilyen útra lépnénk, az a fokozatos dezindusztrializáció kockázatával járna, és veszélyeztetné a stabilitást, amelyet Európa nagy részén élvezünk. Az olyan iparágak visszaesése, mint az építőipar, az autóipar és a mezőgazdaság, amelyek nagy üvegházhatású gázkibocsátók, munkanélküliséghez és a jólét csökkenéséhez vezethet Európa-szerte.
Ezt az utat nem akarjuk követni. Hiszünk abban, hogy ambiciózus, de reális célokat kell kitűzni, és az embereket is rá kell vezetni erre az útra. Továbbá hiszünk egy olyan jövőben, amelyet nem a tilalmak, hanem a technológia által vezérelt átalakulás határoz meg. El kell ismernünk, hogy a jelenlegi úton átlépjük a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os küszöbértéket, és hogy a CO2-csökkentésen túl a az éghajlatváltozás következményei elleni védelembe is be kell fektetnünk, világszerte, de itt Európában is.
Az átalakulás útja
Az átalakítás időbe telik, és mind a régi, mind az új technológiákat felhasználja. A fosszilis erőforrások még mindig rendkívül fontosak társadalmunk számára, és ez még sokáig így is marad. Nyitottnak kell maradnunk az új technológiákra, és hajlandónak kell lennünk olyan technológiák alkalmazására, amelyek nem tökéletesek, de gyorsan megvalósíthatók, mint például a hidrogén-hajtóanyag.
A CO2-kibocsátás csökkentését célzó technológiák fejlesztésének előmozdítása mellett támogatnunk kell a CO2 tárolására és átalakítására irányuló technológiákat, és be kell fektetnünk azokba.
Miközben mi, mint társadalom, ezeken a csökkentési és elkerülő intézkedéseken dolgozunk, ezt a stratégiát a klímavédelmi projektekbe való befektetéssel kell kísérnünk, hogy csökkentsük a CO2-kibocsátást a világ más részein, ezáltal befolyásolva a globális CO2 lábnyomot. És a nyugati világban van elég pénz, hogy ezt megtehessük.
A fenyegetésekkel és tilalmakkal, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen autókat vezethetünk vagy hogyan/hová utazhatunk, több embert veszítünk a misszióban, mint amennyit nyerünk. Ezért kell olyan utat kínálnunk, amelyen az emberek követni akarnak minket, és amely motiválja őket. Vállalkozóként mindig is ez volt a megközelítésem, és a sikerünk alapja.
Reményteli kilátások - a növekedés és a kibocsátás szétválasztása
A BERNER-nél az egyik vállalati értékünk a b.responsible. Ez az amiért állandó törekvésünk a felelősségvállalás. Felelősségvállalás a társadalomért. Felelősségvállalás a környezetért. De a felelősségvállalás azért is, hogy őszintének kell lennünk. Felelősségvállalás a cselekvésért, még egyértelmű politikai vezetés hiányában is. Mert szeretnénk.
Miközben számos tényező borús képet fest a fenntartható és zöld jövőről, van egy statisztika, amely más, pozitívabb képet mutat és reményt ad a sikeres zöld gazdaságra. Az adatok azt mutatják, hogy míg korábban a gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás közvetlenül kapcsolódott egymáshoz, néhány ország esetében ez változóban van. Ezekben az országokban gazdasági növekedés valósul meg, miközben a kibocsátások csökkennek, és még ha hosszú is az út, ezt az utat kellene szem előtt tartanunk.
Személy szerint úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára van mód arra, hogy hozzájáruljunk egy társadalmilag és környezetvédelmi szempontból is fenntartható jövőhöz anélkül, hogy kárt okoznánk a társadalmunk és a globális gazdaság által elért eredményekben. Számunkra a BERNER-nél ez azt jelenti, hogy kritikusnak kell lennünk, és előre kell gondolkodnunk, hogy lépésről-lépésre valódi változásokat érjünk el.